Képek | Kultúra

Emily Robinson fotós rendszeres - ha mondhatjuk így - vendég a szüléseknél, hiszen számos csöppség világra jöttének fájdalmas, ugyanakkor szívfájdítóan szép folyamatát követte már végig. A most bemutatott fotósorozat egy otthonszülést örökít meg, ám a képek sokkal többek puszta dokumentációnál - a szeretet, a bizalom, a küzdés és a várakozás megtestesítői. Apró csodák, amik végül egy megfoghatatlan, de érezhető egésszé olvadnak össze.

"Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos - nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani.

A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekönyvi, sem anyakönyvi adatai.

A csoda, egész egyszerűen, megnyilatkozik - s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott az életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

A feliratok jelentése a képeken: "Ha egy nő nem néz ki istennőnek, miközben szül, akkor az azt jelenti, hogy nem megfelelően bánnak vele."

A csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani.

De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan és csodálatos igazi valójában mindaz, amit mindennapinak és természetesnek érzel: már a létezés ténye milyen csodaszerű!

Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz! Mindezt természetesnek érzed? Akkor vaksi vagy és botfülű.

Már a valóság is csoda, felfoghatatlan, s minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti is!

Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult valóságnál értelmetlenebb a csoda?

A világlélek a csoda, mely mindenben megnyilatkozik. Ezért vagyok hívő: mert a világ lelke bennem is, hétköznapjaimban, szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik."